Egyik esteelég érdekes telefonhívást kaptunk, ezért úgy döntöttem ezt a problémakört kicsit elmagyarázom.
Az ősember már időszámításunk előtt rájött miként használhatja fel a bőrt a saját komfortjának növelésének érdekében. Rájött a bőrök tartósítására, és elkezdett funkcionális tárgyakat készíteni belőle, amik az évek alatt fejlesztett tökéletesített. Mondjuk ki az ősembernek nem volt mobiltelefonja, nem volt tarsolya mégis ez napjainkban használjuk.
A tárgy alkotás mindig a tervezéssel kezdődik. Miután meghatároztunk a tárgytípus funkcióját méretekkel kell ellátnunk, pluszban hozzáadjuk az összedolgozáshoz szükséges anyagfeleslegeket, meg választjuk a díszítési technikát és rajzolunk, radírozunk tükrözünk újra rajzolunk.... ha elkészültünk jöhet az anyagválasztás szabás és tárgyalkotás. Megvalósítani azt ami eddig csak papíron létezett.
A tárgyalkotás utolsó fázisa nálunk a fotózás. A tárgyat beállítjuk fények háttér KLIKK. Igaz nem túl mesteriek de mi csináltuk és funkcionálisan megfelel.
Amikor szerzői jogokra gondolunk akkor az azt jelenti, hogy nem szeretnénk az általunk tervezett bőrtárgy méretei, díszítettsége, mintája így egyben valaki lemásolja és haszontalanná tegye a mi munkánkat amik napokban de akár hetekben is mérhető.
Igaz ennyire már nem időigényes a fotózás, de aki illetéktelenül használja (főleg ha nyereségvágyból, referenciaként) ez nem csak szerzői jogok sért meg, hanem becsapja vásárlóit. Csalódás a vásárlónak mert nem azt fogja kapni amit szeretne, hanem amit az alkotó kitudott hozni belőle és náluk nem bevált gyakorlat a garancia.
Mint minden alkotást, írást szerzői jogok védik. Nem kivétel ez alól a nagyi receptje, a mi tárgyunk és a róla készített kép sem.
Ajánlom ezt a bejegyzést annak az úrnak aki este 10 órakor bemutatkozás és hívószám nélkül keresett meg minket azzal hogy a tolltartót és a tarsolyt nem mi találtuk fel.
Aki pedig nem hisz nekünk az menjen a Wikipédiára
